Történetem

Bárcsak én is mertem volna telefonálni. Hogy elmeséljem, mi történik velem. Hogy miket mondanak nekem az osztálytársaim. Hogy ki fogta meg erősebben a karomat. Hogy miért sírok, amikor négyest kapok az iskolában. De nem mertem telefonálni. Ehelyett inkább a futásba menekültem, amikor úgy éreztem, hogy kibírhatatlan. Ez a minta addig ismétlődött, hogy a futás benne maradt az életemben. 🙂 Miközben kigyógyultam a pánikbetegségből, és megtanultam a szavaimmal is képviselni és megvédeni magamat, lefutottam az első 5-10-21 és 30 kilométeremet. A 2026-os Spar Maratonon 21,1 kilométeres távban indulok. Részvételemmel az Alapítvány edukációs vonalát szeretném támogatni. Vinni a hírét, hogy minél több gyermek merjen telefonálni, ha azt érzi, valami nincs rendben, és ne normalizálja a helyzetét. Doktorandusz hallgatóként és civilként is elkötelezett vagyok az edukáció iránt. Fontosnak tartom, hogy tabu vagy kényes kérdésekről (mint például a családon belüli erőszak vagy bántalmazás) nyíltan beszéljünk, és társadalmilag formálódjon a gondolkodásmódunk.